Február végén lezárult az Új geneRáció közönségszavazása. A pályázatra számos érdekes és kreatív munkát küldtetek be, melyek közül most bemutatjuk a díjazottakat.
Mindenki hallotta már az idősebbektől, hogy a mai fiatalokkal csak a baj van, hogy lusták és semmihez sem értenek. Az ilyen és ehhez hasonló vélemények miatt döntöttünk úgy, hogy létrehozzuk a pályázatunkat, melyben lehetőséget szerettünk volna adni a Z generációs fiataloknak, hogy megmutathassák a tehetségüket.
A felhívásra sokan reagáltatok és rengeteg nagyszerű munkát kaptunk, melyekből mi talán ki se tudtuk volna választani a legjobbakat. De a közönség szerencsére levette a döntés terhét a vállunkról, így most bemutathatjuk nektek a nyerteseket. Az első három helyezett mellett, a szoros eredményt figyelembe véve a negyedik helyezettet különdíjjal jutalmazzuk.
Hogy ki vagyok?
Egy 19 éves, magas, gimis srác, aki igyekszik hasznosan elütni az idejét, de nem veti meg a lazsálást sem.
Hogy mit szeretnék elmondani az irományommal?
Kifejezni a sokszínűséget, a pillanat megélésének örömét, a spontaneitást, a titkon tett dolgokat, amiket majd később emlegetünk, a bizonytalan utat, amely a jövőnkbe vezet. Ez persze csak egy folyamatosan változó világnézet. Nem örök érvényű, de Z-generációs.
Mikor megláttam a FuTour pályázati kiírását egyből felkeltette az érdeklődésemet. Azt gondoltam, hogy jó lenne megmérettetni magamat.
Szeretek segíteni szüleimnek, nagyszüleimnek az internetes tájékozódásban, valamint kedvelem az irodalmat is, és ennek kereszteződéséből jött létre a versem. A világ változását, valamint a generációk közötti különbséget és felfogást próbálom megmutatni az olvasónak, gondolataim, valamint észrevételeim bemutatásával.
A zene minden sebet meggyógyít, ha kell vigasztal, ha kell felvidít, és ha kell akkor, ami a legfontosabb jól érezzük magunkat zene hallgatás közben. (…) Ezért is jelentkeztem erre a pályázatra. Mit szeretnék közvetíteni a világ felé? Elsősorban a művészetet, a zenét. A zene, ahogy leírtam mindenre jó.
Szeretném buzdítani a fiatalokat, hogy minél többen, szólaltassunk meg legalább egy hangszert, és élvezzük a sikert, amikor megdicsérnek és a közönség is állva téged „ünnepel". Amikor nekem szól a taps leírhatatlan érzés. Hogy mit jelent számomra a zene? Nálam a zene a mindent jelenti!
Néhány embernek túl hamar fel kell nőnie, de szerencsére én sokáig maradhattam gyermek, olyan sokáig, hogy már felnőttként is sokszor jobban érzem magam közöttük. Én így lettem óvó néni, de mások, akik velem együtt nevezik magukat Z generációnak, ők lehet, hogy éppen most bűvészek, vállalkozók, színészek, fizikusok, informatikusok, eladók vagy éppen valami egészen másból élnek.
Nem számít, miből lesz a cserebogár, az számít, hogy mi, hogyan éljük meg és milyen lépéseket teszünk meg a felé, hogy azzá váljunk. Gyermekként beöltözhetünk asztronautának, vasembernek vagy éppen Kobe-nak a lényeg, hogy bárkik lehetünk, ha hiszünk magunkban. Felnőve pedig sokszor elfelejtünk álmodni és beteljesíteni a vágyainkat.
Számomra, ez a kép azt a végtelen lehetőséget mutatja meg, amivé válhatunk és ami miatt ma és holnap hasznosnak érezhetjük magunkat. A képeken híres emberek fiatalkori fotói láthatók, akik még talán velünk együtt, lehet nem is tudták mekkora erő rejlik bennük. A határ a csillagos ég, csak merjünk lábujjhegyre állni és elrugaszkodni.
