Sziasztok! 

Ha minden igaz és nyomon követted az írás sorozatom, akkor már a 3. szöveget olvasod tőlem a gimnázium és egyetem közötti kihagyott évről vagy évekről. (Ha véletlenül most találtál rá a cikkre, kérlek, sorban olvasd végig őket. Itt megtalálod őket: első cikk, második cikk)

Az előzőekben arról írtam, hogy ez az egy év nem elvesz, hanem hozzáad az ember személyiséghez! Minél pozitívabban kell megélni és el kell homályosítani minden negatív gondolatot.

Közeledek az egy év végéhez és jelenleg úgy gondolom, hogy hatalmas fejlődési lehetőség és emellett rengeteg lehetőséget rejt magában. Nekem 180 fokos fordulatot vett az életem ez idő alatt.

Elég negatív gondolkodásúnak tartottam magam az elmúlt években és sajnos ez a környezetemre és a kapcsolataimra is rányomta a bélyegét. Szerettem volna sokkal pozitívabb lenni, de a körülmények nem úgy alakultak és Én rosszul is reagáltam le ezeket. Főleg amiatt, hogy a COVID-helyzet minden előző lehetőségemet megszüntette.

Majd az első cikkben említett mélypont után jöttem rá, hogy tönkre fogok menni lelkileg, ha így folytatom. Elkezdtem felépíteni magam és a hozzáállásom sokkal jobbá formálni.

A „B” tervem felé fordultam és elkezdtem sportoktatónak tanulni egy online iskolánál, ahol nemsokára végzek is. Örömömet leltem az elméleti és gyakorlati tanagyagban is. Mindemellett megismertem a saját testem és másoknak is tudok segíteni. Nagyon különleges és rejtélyes utazás vette kezdetét.

De nem felejtettem el az eredetit, az „A” tervet sem. Viszont ennek elérését sokkal komolyabban vettem. Olyan motiváltan tudtam nekifogni újra, hogy magamra sem ismertem. Átértékeltem minden eddig tanultat és sokkal inkább odafigyeltem az elmém/lelkem üzeneteire.

Mióta megtaláltam az érzést, amivel mindennek a szebb oldalát tudom nézni, sokkal inkább vágyom az új dolgok megismerésére és ezekért meg is teszek minden tőlem telhetőt.

Úgy érzem, annak ellenére, hogy a világjárvány nem segített engem ebben az egy évben, mégis ki tudtam hozni belőle a lehető legtöbbet, ami számomra elég lehet és közelít a maximumhoz.

Ha az felismerés megvan és bevallottad önmagadnak, hogy igenis lefelé mész a hullámvasúton, akkor kell a legerősebbnek lenned és megtenni az első lépéseket pozitív irányba! Utána, ígérem, könnyebb lesz! Olyan erős leszel az idő múlásával, amilyennek soha nem gondoltad volna, hogy érezheted magadat!

Amikor pedig lépdelsz majd a céljaid felé újra, meg fogod köszönni a sorsnak, Istennek vagy nevezzük bárminek vagy bárkinek, hogy így alakította az utad! Mivel sokkal jobban fogod értékelni és becsülni, mint előtte.

Bízom benne, hogy lesznek közöttetek olyan olvasók, akinek segíteni tudtam a szövegeimmel.

Végezetül pedig…Ne felejtsd el, hogy szükséged van a célokra és a célok megvalósításához pedig Te kellesz! Tölts magaddal elég időt! Nekem ez vált be. 

Üdvözlettel,

Farkas Eunika, Nika