A Fertő tó hazánk második legnagyobb tava, 2001 óta Világörökségi helyszín. Hosszú története során már többször is teljesen eltűnt. Ennek oka, hogy a tavat csupán egyetlen folyó táplálja, így a vízszintet nagyban befolyásolja a csapadék mennyisége is, ami idén elég kicsi.  Legutoljára 1965-ben volt ilyen alacsony a vízszint. Burgerland tartomány egy munkacsoportot bízott meg a probléma elhárításával.

Esetleges megoldásként felvetődött, hogy a Dunából vagy a Rábából vezessenek át vizet, azonban ez a környezetvédők ellenállásába ütközött, mivel a mészben gazdag folyók iszaposodást váltanának ki, és ezzel komoly környezeti károkat okoznának. 

A Fertő-tótól egyébként nem idegen a kiszáradás. A változékony vízellátás miatt a tónak sosem alakult ki állandó partvonala, és jellemzően párszáz évente ki is szárad. Legutoljára 150 évvel ezelőtt történt ilyen, ekkor a tó évekre eltűnt a térképről. A területet felszántották, sőt még különböző gazdasági épületeket is felhúztak benne.

A tó számos ritka madárfajnak nyújt menedéket, akár a fészkelő, akár az átvonuló fajokat nézzük, így nyugodtan nevezhető a Kárpát-medence legjelentősebb madárélőhelyének is.

A Fertő különlegessége még az időnként, viharos szél esetén tapasztalható ferde vízállás. 1888-ban például 81 cm-es vízszintkülönbséget mértek a tó északi és déli vége közt. Esős időszakban a tó a megszokottnál jóval nagyobbra is nőhet, 1768-69-ben például öt falut nyelt el a beszámolók szerint Balaton méretűre duzzadt tó.

A mostani helyzet súlyosságát az okozza, hogy az éghajlatváltozás következtében a tó sokkal nehezebben tudna visszaállni a megszokott méretére, egy több évig tartó kiszáradás pedig óriási gondokat okozna a környék idegenforgalmának.

(Forrás: Die Presse)