Van, akit belülről hajt valami. Van, aki csak hosszas gondolkodás, netalán mások általi „unszolás” miatt vág bele az önkénteskedésbe. És olyan is akad, aki meg van győződve róla, hogy ennek semmi értelme, és ő aztán sose fog önkénteskedni. De akkor miért csinálják mégis rengetegen? Avagy miért is érdemes nekünk is belevágni, bármit is gondoljunk előtte?
Önkénteskedni jó. Biztos ti is hallottátok már ezt a mondatot. Kicsit ilyen marketinges, kampányszlogen íze van, szóval lehet nem is tulajdonítottatok neki nagyobb jelentőséget. De mi van, ha azt mondom, hogy ez a mondat teljes egészében igaz? Nem reklám, nem rábeszélés, hanem tényközlés. Számos kutatás foglalkozott már az önkéntességgel szerte a világon, és mind arra jutottak, hogy az önkéntességnek számos pozitív hatása van magukra az önkéntesekre is. Például egy amerikai kutatás kimutatta, hogy az önkéntesség az segítő egészségére is pozitív hatást gyakorol. Vagyis nem csupán másokon segítenek, de közvetetten, és sokszor közvetlenül saját magukon is. Nehéz lenne itt minden előnyét összefoglalni, de mégis mondunk pár indokot, hogy miért is lenne érdemes nektek is belevágni, ha még nem tettétek meg.
Az önkéntesség az esetek nagyon nagy részében társas tevékenység. Ennek során pedig maga a munka, az egész élménynek csak egy részét képezi. Az önkéntesség során legalább akkora szerepe van a közösségnek is, amelynek így a tagja leszel. Olyan kapcsolatokat építhetsz ki, amelyek akár az egész életedet is megváltoztathatják, amelyek akár a magán, akár a szakmai előmeneteled szempontjából is előnyt jelentenek, és akikkel enélkül lehet soha nem is találkoztál volna. És mindemellett valószínűleg ugyanazokat az értékeket vallják, mint te (a kutymenhelyen dolgozók valószínűleg szeretik az állatokat, míg az erdőben szemetet szedőket pedig a természetjárás szeretete kötheti össze).
Egy közös célért dolgozó, lelkes és elszánt csapat tagjaként olyan képességekre is szert tehetsz, amelyek az élet más területein is a hasznodra válnak majd. Jó kommunikáció, hatékony szervezési és együttműködési készség. Emellett a munkáltatók számára is imponál, ha beírhatjuk az önéletrajzunkba, hogy rendszeresen önkénteskedünk.
Sokakat nem csupán egy általános segítő szándék visz az önkéntesség felé, hanem konkrét célok érdekében vágtak bele, vették a saját kezükbe az irányítást. Zavar, hogy a környékedet ellepi a szemét? Hogy romos az iskola vagy a helyi játszótér? Nem kell mindig arra várni, hogy mások megoldják a problémát. Pár másik emberrel összeállva, egy minimális kis tőkét összedobva is csodákat lehet tenni. És ha egy ilyen ügyben sikerrel jártál és érdemi változást sikerült elérned a világban, akkor a saját személyes (most akár leküzdhetetlennek tűnő) problémáidra is más szemmel fogsz nézni.
Mindezek után felvetődik a kérdés, hogy az önkéntes munka az mennyire „munka”? (Már ha alapvetésnek vesszük, hogy a munkáját nem szívesen csinálja az ember, ami szerencsére sokaknál nem igaz.) Az önkéntességet viszont teljesen ti választhatjátok, olyan helyre mentek ahová akartok. Ezáltal kipróbálhattok új dolgokat is, vagy választhatjátok az ízléseteknek megfelelő helyeket. Az önkéntesség ez alapján sokkal inkább egy hobbi, ami segíthet megtörni a munka, az iskola, meg úgy általában a hétköznapok monotonitását.
Ha kedvet kaptál, önkéntességet támogató pályázatainkról bővebb információkat IDE kattintva érhetsz el.
