Látni a láthatatlant

20/05/15 péntek
A fölénk terülő égbolt sok rejtelmet tartogat számunkra. Kutatók kitartó munkájának hála egyre többet tudunk meg a minket körülvevő Univerzumról. Egészen pontosan a fekete lyukakról.

Mit tudhatunk egyszerű földi halandóként a fekete lyukakról? Konyhanyelven úgy lehetne leírni a fekete lyukakat, mint olyan objektumokat, melyeknek óriási a tömegük, a fény nem jut ki belőlük, ellenben ők elnyelnek mindent pl. csillagokat, viszont egészen 2019-ig nem láthattunk belőlük egyet sem. Persze a létezésükről korábban is tudtunk. Karl Schwarzchild asztrofizikus már 1915-ben felvetette - Einstein relativitáselméletét alapul véve-, hogy vannak fekete lyukak, amiket kutatók azóta már sokszor detektálták is.

A fekete lyukak határa az un. eseményhorizont. Az általános relativitáselmélet – amit Einstein 1915-ben tett közzé – szerint ez a téridő határfelülete. Igazából ez egy olyan határ, amin túl a dolgok történése, már nincs hatással a megfigyelőre, azaz ránk. Tehát, amit a fekete lyuk egyszer elnyel, az többet onnan ki nem jön, pl. a fény. Az eseményhorizont körül sűrű gáz- és porból álló felhő található.

Milyen lehet a fekete lyukak felszíne? Stephen Hawking és kutatócsoportjának 1960-as elmélete foglalkozott a fekete lyukak felszínével. Egyes feltevések szerint - a már korábban említett -eseményhorizont szabálytalan, göröngyös, addig más nézetek a „no-hair” elméletet tartják valószínűnek, vagyis, hogy a felszínen nincs semmi. Még egy hajszál sem. Ez azt jelenti, hogy a forgástengelye mentén kettévágva szimmetrikus a felszíne.

Egy másik fekete lyuk segítségével azonban közelebb jutottak a kutatók a megoldáshoz. 1970-es években Kip Thorne fizikus ebben a témában kutatott. Két fekete lyuk viszonyában a kisebbik pályáját vizsgálva arra, a következtetésre jutott, hogy valószínűleg a „no-hair” elmélet állja meg a helyét a valóságban.

Ez még csak a jéghegy csúcsa. Biztosak lehetünk abban, hogy az univerzum még számos és érdekes felfedezni valót tartogat számunkra. Győzzük kivárni!